A bérgyártás buktatói
A műszaki dokumentáció
Egy ideális világban a bérgyártás tiszta, egyszerű, olajozott folyamat. Megkapjuk a dokumentációt, egy nyikkanás nélkül legyártjuk a terméket, amit aztán boldogan mosolyogva adunk át a boldogan mosolygó megrendelőnek. Ez néha tényleg így történik. Most arról szeretnék írni, hogy amikor nem, miért nem? És persze arról, mit tehetünk annak érdekében, hogy mégis. Induljunk a kályhától, mert a legtöbb kutya ott van eltemetve.
Mi is az a műszaki dokumentáció?
A műszaki világban hagyományosan a az úgynevezett “műszaki rajzot” szokás műszaki dokumentációként emlegetni. Ez egy 2D-s rajz, akár papíron létezik, akár digitális formában (pl .pdf). Egy gép vagy berendezés működését, kinézetét, a szereléséhez kapcsolódó információit az Összeállítási rajzok tartalmazzák. Egy összeállítási dokumentum azonban egyáltalán nem az alkatrészek gyártásához szükséges információkat tartalmazza. Ebben az írásban maradjunk a másik csoportnál az alkatrészrajzoknál! Az alkatrészrajz tartalmazza az alkatrészek geometriáját (alakját), méreteit és tájékoztatást az egyéb műszaki követelményekről. Ideális esetben tehát megad minden információt ahhoz, hogy egyértelmű legyen, mi a gyártó feladata.
Bár egy kézzel készített műszaki rajz nem kevés nosztalgiával idézi meg a tervezés hőskorát, a számítógépek és az ezeken futó tervezőprogramok olyan mértékben könnyítik/gyorsítják fel a munkát, hogy aki nem időmilliomos, annak muszáj búcsút intenie a csőtollaknak és a pauszpapírnak. Az ipar már évtizedek óta használ olyan
számítógépes tervezőrendszereket (CAD), amelyek alkalmasak a 2D rajzokon túl a 3D-s konstrukciók megálmodására és virtuális megjelenítésére. A szerszámgépek (CNC) programozásához pedig olyan technológiai szoftvereket (CAM) alkalmazunk, amelyek képesek felhasználni a 3D-s adatokat. Így adott a lehetőség, hogy akár a 3D formátumok valamelyikében adjuk át a gyártónak a műszaki információkat.
Mire van szükség a gördülékeny együttműködéshez?
Röviden: mindenre, ami ahhoz szükséges, hogy a gyártónak lehetőleg ne kelljen visszakérdeznie. Ez így nem annyira konkrét, ezért nézzünk példákat!
Ha a feladat kizárólag hagyományos megmunkálást
igényel (CNC gépek nélkül), akkor többnyire semmi szükség 3D
modellekre. Viszont abban a pillanatban, ahogy azzal
szembesülünk, hogy a 2D rajzon nincs meg minden méret,
azonnal falba ütközünk és máris kezdődhet a
telefonos/e-mailes kvízjáték. A gyártás értelemszerűen
megáll (vagy el sem indul) és minél hosszabbra nyúlnak az
egyeztetések, annál kevésbé lesz természetes az a bizonyos,
bevezetőben emlegetett mosoly mindkét fél arcán.
Tapasztalatból mondjuk: egyáltalán nem ritka, hogy a rohanva
kapkodásban lemarad ez-az a rajzról. Ezért kölcsönösen
előnyös a 3D terveket is megosztani a gyártóval, amennyiben
van rá lehetőség.
Ha kizárólag cnc-s megmunkálást igényel a munkadarab, magától értetődőnek tűnhet csak a 3D dokumentációt átadni. Igen ám, de a tűrések és technológiai előírások megadása jellemzően a 2D műszaki rajzon történik. Még ha a 3D tartalmaz is anyag vagy tűrés információt, ez a rendszerek közötti adatkonverzió során nagy bizonyossággal az enyészeté lesz. Nem beszélve a hőkezelésről vagy egyéb különleges előírásokról .
A megoldás
A legjobb és legbiztosabb, ha egyaránt rendelkezésre áll a klasszikus 2D műszaki rajz, illetve a 3D modell. Persze ez nem kőbe vésett szabály, de jelentősen megkönnyíti a kommunikációt. Az élet egyik alaptörvénye, hogy a megelőzés mindig olcsóbb, mint a kezelés. Ez erre az esetre is igaz.
Milyen adatformátumokat használjunk?
2D rajzok esetében a PDF fájlok a leguniverzálisabbak. Könnyen küldhetők e-mailben és gyakorlatilag bárki képes megnyitni, illetve nyomtatni őket. Ha a digitális feldolgozáshoz körvonalrajz szükséges, célszerű a .dxf vagy .dwg (vektros) formátumok valamelyikét használni. Ezeken túl természetesen alkalmas lehet bármilyen egyéb képi formátum, mint a .tiff vagy akár a .jpg is, csak utóbbiak esetében figyeljünk oda a megfelelő minőségre.
Ami a 3D modelleket
illeti: mi a SolidEdge rendszert használjuk, ebből adódóan
ennek saját formátumát (.par) preferálnánk. De mielőtt még a
szintén Solid Edge-el dolgozó Kedves Megrendelő standing
ovation-ban törne ki, gyorsan szögezzük le, hogy ez
kizárólag akkor előny, ha mindkét oldalon ugyanazt a
szoftververziót használjuk, különben az oda-vissza küldés
során valahol biztosan verzió inkompatibilitási problémák
fognak fellépni. Sokkal célszerűbb .x_t (parasolid) vagy
.stp (step) formátumok alkalmazása. Ezeket szinte mindegyik
rendszer jól kezeli. De előzetes egyeztetés után egyéb
formátumok feldolgozását is megoldjuk. CAM szoftverünk
szinte minden formátumot olvas.
Bízunk benne, hogy a fentiek elolvasása kicsit világosabbá tette, hogyan könnyítheti meg a megrendelő a saját dolgát azzal, hogy megkönnyíti a gyártó dolgát. Ez is egyfajta win-win szituáció. Pici odafigyelés az elején - sokkal nagyobb öröm a végén.